Amit itt találsz, mind tőlem származik. Ha már lopod, legalább a nevemet is biggyeszd oda mellé...
...Soha, semmi nem teheti meg nem történtté a szenvedést, amit okoztunk egymásnak.
-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-
Az élet minőségét nem csak az határozza meg, hogy mit értünk el, hanem az is, hogy miről mondtunk le...
-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-
A szivárvány egy darabja az ölembe hullott, s már kezdtem azt hinni, minden a régi lesz... nem tévedtem sokat. A fájdalom, amit akarva vagy akaratlanul, de nekem okozol... visszatért. Nem is olyan rég még hiányoltam, most mégis úgy érzem.. képtelen vagyok elviselni.
-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-
Hogy képes egy ember újra és újra elkövetni ugyan azt a hibát? Hiszen tudja.. nagyon is jól tudja, hogy mennyire fáj. De a "szám csak jár és jár" ~gyűlölöm ezt... fáj
-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-
Nem kérem, hogy ne felejts el... Én azt akarom, hogy soha ne hagyj el!
-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-
Csak fognám a kezét...
Ha hagyná, én szeretném...
Utálni nem tudom, de lehet...
Nem is akarom.
Néha sírunk...
Igen, együtt sír velem...
Ez jelent mindent nekem...
-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-
Még mindig mosolyog rám. Még mindig beszélünk. Még mindig szeretem. Tudom, hogy ő is tudja és én is tudom, hogy ő nem akar úgy engem, mint én őt. Amikor rámosolygok, egy világ dől össze bennem, mert nem lehetek mellette, nem lehetek a szívében…
-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-
Egyszer FENT, egyszer LENT... néha a poklot járom, néha a mennyben lebegek a rózsaszín felhőimen... de valahogy.. sehogy sem tudok visszavergődni a Földre...
-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-
A magyar nyelv különleges... egy valamire több kifejezésünk is van... én mégsem tudom megfogalmazni, hogy mit érzek...
-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-
Elmennék már...
Elmennék már... Hív a végtelen.
A száguldó utak, a magas hegyek....
A tiszta vizű patak, a madárdaltól zengő erdő..
De a szívem ide láncol.. mert itt van Ő.
Itt él az, kit tiszta szívből szeretek,
Még ha ő nem is úgy, de kicsit talán szeretett.
-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-
Van hogy szar minden... de én akkor is mosolygok... mert a mosoly az egyetlen dolog, ami még életben tart. És hogy miért? ... egyszerű.
Mert egyetlen mosollyal boldoggá tehetek másokat... még ha csak egy pillanatra is...
-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-
Szeretlek
Soha ne hidd, hogy egyedül vagy
Zord napon is -e Világnak csak örömöt adj!
E szív ugyan is csak érted él,
Reggelente csak érted kél.
Egyszer majd melletted...
Talán veled ér a hajnal,
Lehetetlenül édes bajjal.
Ezer érzéssel, mit szó el nem mond,
Kedvesem, veled csodás álmom volt...
Rájöttem, mi az... amit "iránta" érzek. Nem barátság.. rég nem az. Nem tudom.. jó ez így?! Vagy nagy hiba?! Lehet... De azt akarom, hogy hozzám tartozzon, hogy én legyek az első, aki eszébe jut ébredéskor... akire utolsóként gondol elalvás előtt. Én akarok lenni az egyetlen, akinek szerelemből mondja, hogy: Szeretlek.
Nem vetted észre
Ő elment már, elment.. mert nem láttad hogy fáj. A fájdalom ölte ki szívéből az élni akarást... Mert hiába mondta neked, "Nagyon fáj"... te hozzá nem szóltál.
Emberek közül egy, ki szerette, a sírjánál állt, s dühét próbálta csillapítani. -Gyűlöllek! Gyűlöllek amiért itt hagytál! - ordította, majd egy percet csendben állt. Szeméből könny csordult, s többé nem kiabált. -Miért tetted ezt velem? Nem hallod? Nagyon fáj... Fáj a hiányod, hogy nem hallom hangod, Hogy nem hallgattam meg soha bajod... Fáj, fáj a lét nélküled... kérlek... Kérlek ne hagyj el többet. Kérlek.
De ő, ki szenvedett, s most holtként nyugszik nem hallja már... Nem néz többé a két szemedbe, nem nevet rád... Ő elment, s többé nem jön vissza már.
-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-
Mert a szellem, ki elfelejtett élni, nem tud már szeretni.
-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-
A szerelem nehéz, olykor kegyetlen... de elveszíteni azt, aki egykor mindent jelentett számodra... elviselhetetlen.
-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-
Magányosnak jobb lenni, mint elveszíteni azt, aki egykor a mindent jelentette számunkra.
-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-
Ne hidd, hogy senkinek sem kellesz. A halál egy egész életet vár rád...
-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-
...hiányzik a fájdalom, amit te okoztál. Hogy részben az enyém voltál... aztán eldobtál.
-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-
Színek, amelyek minket jelképeznek.. az embereket. Mind mások vagyunk. Van aki jószívű, van aki önző, van, aki szelíd és van aki vad. Van, aki a magányt szereti és olyan is, aki nem tud egyedül lenni. A szerelem kiszámíthatatlan... nem tudni, mikor talál el Cupido nyila és azt sem, hogy ki lesz az áldozatod. De legyen fiú, lány... nem számít csak is az, hogy boldogok legyetek... amíg lehet.
-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-
A boldogság csak egy álarc, amit olykor könnyebb viselni, mint megmutatni... mennyire is fáj valami. Ezért van, hogy ha megkérdezi valaki, mi a baj, elmosolyodunk, és azt mondjuk... - Semmi
-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-
Amikor a szív megszakad, a lélek még küzd... de mikor a lelked roppan össze a fájdalom elviselhetetlen súlya alatt... nincs többé kiút.
-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-
Gyűlölöm, hogy megszeretünk embereket, akik aztán elhagynak minket...
-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-
Tudod, van egy érzés ami fogva tart... amikor mellém állsz, folyton hánynom kell.
-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-
Volt már, hogy elvesztettem mindent. Azóta tudom, hogy nincs szívem, nincs semmi itt bent. Megtűröm a bánatot, harcolok a létért, de nem maradok örökké, hiába is kérnéd...
-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-
Ha egyszer majd síromra virágot teszel, Gondolj arra, hogy holtam után is...Örökké a legfontosabb leszel.
-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-
Nem hazudom az örökkévalót de remélem a holtomiglan-t.
Hozzászólás